dallam

Tegnap este, mikor lefeküdtem aludni, meghallottam a szomszédból átszűrődő szomorkás dallamot. Épp csak olyan hangos volt, hogy egy nagyobb sóhajtástól már nem hallottam, de vagy fél óráig ismétlődött egy 15 másodperces rész.
Először a Picassó kalandjai című svéd vígjáték jutott eszembe (mely nagyban hozzájárul ama nézet terjedéséhez, hogy a skandináv humor különös), melyben Picasso beleszeret egy énekesnőbe, aki csak egy dalt énekel folyton, amitől Picasso végül teljesen kiakad.

Erről meg az jutott eszembe, mikor először napi nyolc órát programoztam, akkor közben egy Cranberries CD-t hallgattam, úgyhogy anyám második nap jelezte, hogy kezdi unni ezt a nyávogós macát. Úgyhogy fejhallgatóra váltottam, ami két óra alatt szétnyomta a fülemet. Szóval, ha most mentek fejhallgatót venni, akkor jusson eszedbe, hogy ami elsőnek csak kis nyomásnak tűnik, az hosszú távon elég kellemetlen. (Azóta van nagyobb fejhallgatóm, amivel gond nélkül át lehet vészelni órákat.)
Később már olyan elmélet fogalmazódott meg bennem, hogy valakik szándékosan próbálják bevésni az agyamba ezt a dallamot, mert később a világ jövője szempontjából rendkívűl fontos lesz, hogy fel tudjam idézni. Ezt az elméletet ma reggel vetettem el, mert már nem emlékeztem a dallamra.
Arra is gondoltam, hogy valaki így próbál ismerkedni: kivárja, míg valaki elveszti a türelmét, és becsönget, akkor "őszintén" szabadkozik, aztán "spontán" behívja, hisz épp akkor készített süteményt, akkor már kóstolja meg a kedves szomszéd ...

Levezetésképp ma reggel is hallottam, mintha valahol a kihangosított telefonból szólna a "nincs vonal" jelzés. Ez gyakran fél óráig szól hétvégén reggel.

A mi macskánk is játszott már ilyet: felugrott az asztalra, végigvonult a telefonon, és rálépett a kihangosításra, meg a tűzoltóság gyorstárcsázó gombra, úgyhogy mire beértünk, már szólt is a kedves géphang, hogy azonnal kapcsolnak.